Vasárnap az Ajax ellen életem legjobb mérkőzését játszottam, legszebb gólját szereztem. A csapat két döntetlen után rangadót nyert, egyszóval álomszerű volt a hétvége. Olyan periódus ez a karrieremben, amiért érdemes focizni, élni. Remélem szeptember elején jön a következő ilyen időszak.

A magyar–román meccs miatt többszörösen is rosszul érzem magam. Egy futballista életében sok olyan meccs van, amikor nem megy annyira a játék, de a csapat nyer, így minden más megvilágításba kerül. Sokszor előfordul, hogy személy szerint jól focizol, elégedett is lehetnél magaddal, de a vereség miatt mindez semmit nem ér. Aztán vannak azok a meccsek, mint amilyen – sajnos – a románok elleni is volt, ahol úgy érzed, hogy sokkal többet is tehettél volna a sikerért, a csapat sem nyújtotta azt, amit tud, ráadásul vereség lett a vége. Egy kijózanító vereség.

Nem úgy kezdtük a szezont, ahogy elképzeltem. Az Európa Liga-mérkőzésen sokat támadtunk, mégis csak egygólos előnyt szereztünk, a bajnoki rajton pedig háromszor is betaláltunk, az újonc Venlo mégis megérdemelten vitt el egy pontot. De semmi gond, lesz ez sokkal jobb is.