Nagyon mozgalmasak voltak az elmúlt napok, gyakorlatilag szombattól ma délutánig tartott a pörgés. Zsűritagként végigcsodáltam a Red Bull Street Style magyar selejtezőjét, a Rádio 1-es dj-k meghívásának eleget téve kipróbáltam a Rióban a ketrecfocit, majd két napot töltöttem a válogatottal Telkiben, egy rövid összetartás keretében.

A magyar–román meccs miatt többszörösen is rosszul érzem magam. Egy futballista életében sok olyan meccs van, amikor nem megy annyira a játék, de a csapat nyer, így minden más megvilágításba kerül. Sokszor előfordul, hogy személy szerint jól focizol, elégedett is lehetnél magaddal, de a vereség miatt mindez semmit nem ér. Aztán vannak azok a meccsek, mint amilyen – sajnos – a románok elleni is volt, ahol úgy érzed, hogy sokkal többet is tehettél volna a sikerért, a csapat sem nyújtotta azt, amit tud, ráadásul vereség lett a vége. Egy kijózanító vereség.

Kezdjük a legfontosabbal, a válogatottal. Nagyon jó volt ez a tíz nap, amit itthon tölthettem. Szinte csak pozitív élmények értek, úgy érzem, sikerült megmozgatnunk az országot, ismét a labdarúgásról beszéltek az emberek, a válogatott jelentette a legfontosabb témát.

Elég hosszú idő telt el az utolsó jelentkezésem óta, de nagyon feszített a program, a mostani a negyedik hét, ami szerda–szombat ritmusban telik, és eddig még egyetlen mérkőzést sem hagytam ki a szezonban. Nem sok szabadidőm volt, mert éppen költözés közben vagyok, szerencsére lassan már minden a helyére kerül.

Kezdjük az egyik legfontosabb eseménnyel, a Loki csodálatos BL-mérkőzésével. Mivel az új lakásomban még mindig nincsen kábeltévé, így Lazovicshoz mentem át, hogy nézzük a meccset. Dankónál persze a nap mindegyik összecsapását láthattam volna, egyedül a DVSC–Fiorentinát nem adták a fogható csatornák, maradt a gólösszefoglaló és az internet.

Rendkívül feszített ez az ősz, gyakorlatilag hónapok óta minden héten két mérkőzést játszom. Nem sok időm marad másra, de nincs miért panaszkodnom. Jól megy a csapatnak a játék, egyre hosszabb a veretlenségi sorozatunk, és úgy gondolom, hogy az én teljesítményemre sem lehet panasz.

Az elmúlt hetekben is sok minden történt velem. Nagy örömömre édesapám az edzői pályára lépett, szülővárosom, Nyírlugos szakvezetője lett. Hajrá! Sorsoltak a 2012-es Eb-selejtezőkre, ahol Hollandia és Svédország is ellenfelünk lesz. Továbbra is nagy a harc a holland bajnoki címért, jönnek a meccsek sorozatban.

Két hét múlva kezdődik a bajnokság, a felkészülés közepén vagyunk, lassan már csak emlék lesz a nyári szabadság. Lassan visszatér minden a megszokott kerékvágásba, de előtte még nézzük, mi történt velem az elmúlt három hónapban.