Életem legszebb gólját lőttem
2009.08.20. 22:49 (1883 olvasás)

Vasárnap az Ajax ellen életem legjobb mérkőzését játszottam, legszebb gólját szereztem. A csapat két döntetlen után rangadót nyert, egyszóval álomszerű volt a hétvége. Olyan periódus ez a karrieremben, amiért érdemes focizni, élni. Remélem szeptember elején jön a következő ilyen időszak.

A lefújás után óriási ünneplés vette kezdetét, a csapat bement az öltözőbe, de szóltak a vezetők, hogy menjünk vissza a közönség elé. Kijöttünk, megtapsoltuk a szurkolókat, hullámoztunk nekik, a mezemet is kidobtam a lelátóra. Hátborzongató érzés volt, amikor hosszú perceken keresztül énekelték a nevem. Az öltözőben is remek volt a hangulat, mindenki ugrált, kiabált, bömbölt a zene. Rögtön hívtam a szüleimet, anyukám rettentően boldog volt, édesapám pedig azt mondta, hogy ő már az első szabadrúgás előtt, amikor letettem a labdát, már tudta, hogy valami nagy dolog lesz belőle. Egymás után jöttek az újságírók, tévéstábok, interjú interjút követett, de amikor kimentem a kocsimhoz a parkolóba, még akkor is többszázan vártak. Olyan volt mint egy mese, egy olyan mese, aminek ugyan én voltam az egyik főszereplője, de a közönség, a szurkolók, az egész őrület nélkül semmit nem ért volna. Itt volt Eindhovenben az egyik debreceni barátom, de átugrott Brüsszelből Juhász Roli is. Velük és egy kisebb társasággal elmentünk este enni, beszélgetni, de egyszerűen nem volt más téma, mint a góljaim, a meccs. Úgy érzem, hogy eddigi karrierem legjobb 90 perce volt a vasárnapi, olyan, amilyenről minden labdarúgó álmodik, mindenki várja, érzi, hogy eljön (remélhetőleg többször is visszatér majd ez az érzés a pályafutásom során), de sokkal bizsergetőbb, mint amilyennek elképzeltem. Egyfelől óriási volt a nyomás rajtunk, hiszen a két döntetlen (amiből a Twente elleni iksz azért jó eredmény) után kötelező volt nyerni, másfelől az Ajax elleni derbik, mindig óriási presztizzsel bírnak, nem csak Hollandiában, hanem egész Európában.
Ennek is köszönhető, hogy például a www.goal.com szavazásán engem választottak a héten a világ legjobb labdarúgójának. Nyilván minden ilyen szavazást helyén kell kezelni, de elképesztően jólesik, hogy milyen világklasszisok között forog az ember neve, mennyire elismerik a teljesítményem. Már napok teltek el a meccs óta, de egyszerűen nem akar alábbhagyni az őrület, ahogy hallom otthon sem, pedig itt van az újabb meccs, a Bnei Yehuda elleni Európa Liga-mérkőzés. Most az a legfontosabb feladatom, hogy gyorsan elraktározzam ezt a sikert, feldolgozzam, hogy mi történt velem, majd máris a következő feladatokra koncetráljak, hiszen nincs megállás, nemzetközi kupamérkőzés, hétvégén bajnoki, majd mindjárt jönnek a vb-selejtezők. Milyen csodálatos lenne egy jóval kisebb, akár egy csúnya szabadrúgásgól a svédek vagy a portugálok ellen.
Már kedden megérkeztünk Izraelbe, ahol pokoli hőség és rengeteg telefon, sms várt, mihelyst bekapcsoltam a telefonom. Az Arsenalos sztori is a fenti kategóriába tartozik, álomszerű, kicsit több mint egy mese, de nem szabad ilyesmivel foglalkoznom, mindig a következő feladat a legfontosabb.