Hollandiában dolgozom, otthon élek
2010.04.21. 22:39 (3010 olvasás)

Sok minden változott, amióta utoljára beszámoltam a velem kapcsolatos legfontosabb történésekről. Sajnos, néhány hét alatt az álomszerűen rajtolt, szezon közben klubrekordot döntő csapatom elveszítette esélyét a bajnoki címre, a harmadik helyen fejezzük be a bajnokságot.

Bármilyen jól játszottunk az ősszel, még a klubrekord megjavítása közben is mindenki tudta, hogy az igazi erőpróba majd tavasszal, márciusban következik. Az Európa Ligában a Hamburg, a bajnokságban egy héten belül az Ajax és a Twente, azaz a két legnagyobb rivális várt ránk. Az eredményeket ismeritek: kikaptunk Bredában, elbúcsúztunk a nemzetközi kupától, súlyos vereséget szenvedtünk Amszterdamban, ami még nem lett volna végzetes, de a Twentét sem tudtuk legyőzni hazai pályán. A csapat a szezon végére egyértelműen leült, éppen a legfontosabb meccseken nem tudtunk 100 százalékosan koncentrálni. Hiába dolgoztunk ki minden mérkőzésen több helyzetet, az Ajax elleni 90 percet leszámítva jobban is játszottunk ellenfeleinknél, de nem tudtunk győzni. Egy-két hét alatt felborult a bajnoki forgatókönyv, megfordult a szezon, üldözöttből üldözők lettünk, nekünk kellett futnunk az eredmény után.
Hogyan történt mindez? Nem tudok egy konkrét okot megnevezni, de úgy vélem, hogy a szezon végére egyszerűen összejött minden rossz. Nincsenek kész topjátékosaink a kispadon, akik bármikor beállva, eldönthetnek mérkőzéseket. Jöttek a sérülések, Manolev, Pieters, Koevermans meccseket hagyott ki, Lazovics elment, Afellayt eltiltották, nagyon nehezen álltunk össze egy-két mérkőzésre. Danko helyettesítését próbálta megoldani Rutten, de az ősszel és télen remeklő, nagyon komoly erőt képviselő, jól működő együttes megbomlott. Azonban azt is tudjuk mindannyian, hogy ez hozzátartozik egy klub életéhez, kezelni kell tudni a gyengébb eredményeket is, a kérdés az, hogyan viszonyul ehhez a helyzethez a csapat. A hangulat szerencsére nagyon jó, az egységgel nincs baj, múltkor voltunk gokartozni is.
Sokan kérdeztétek, hogyhogy mostanában én rúgom a 11-eseket? A Waalwijk elleni meccs előtt hangzott el, ha büntetőt kapunk, vállalom-e? Előbb Ooijer, majd Afellay jött oda hozzám, hogy akkor rúgom? Mondtam nekik, hogy persze, de úgy kérdezitek, mintha kapnánk tizit. Hat percet játszottunk, amikor a bíró befújta. Szerencsére értékesítettem, így Amszterdamban és Tilburgban is én rúgtam. Az Ajax elleni volt a legrázósabb, erőből lőttem, annyira nem is helyeztem. Korábban csak egyszer lőttem 11-est Eindhovenben, az UEFA-kupában a Tottenham Hotspur elleni büntetőpárbajban. Mérkőzésen utoljára 2004-ben, még az U19-es válogatottban rúgtam büntetőt, de itthon sem merült fel sokáig a lehetősége. Az utolsó debreceni évben már szóba került, akkor már vállaltam volna, de nem kaptunk. Úgy vélem, hogy kellő önbizalom és tapasztalat kell ahhoz, hogy valaki nyugodtan magára vegye ennek a felelősségét, én most lettem erre kész, így a jövőben is szívesen vállalom.
A Twente elleni mérkőzésünkre utazott ki a karácsonyi nyereményjáték győztese, Imre és édesapja. Sikerült a stadionhoz közel szállást találni nekik, így volt időm, hogy a meccs előtt elvigyem a jegyeket, autogramkártyát. A meccs másnapján hosszasabban beszélgettünk a hotelban, örülök, hogy jól érezték magukat, remélem szép emlék marad számukra ez a néhány eindhoveni nap.
Április elején, több száz csapat részvételével rangos gyermektornát rendeztek Eindhoven mellett, amelyen a Győri ETO két együttese is részt vett. Józsi, a menedzserem hívott, hogy a srácok nagyon örülnének egy találkozónak, ha belefér az időmbe, mindenképpen oldjam meg. Szoros volt az időbeosztás, de a gyerekekkel kapcsolatos programokra mindig igent mondok. Nagyon aranyosak voltak, sok fotó készült. Itt volt velük Vincze Ottó is, jót beszélgettünk, remek program volt.
Szintén a közelmúltban készített velem egy interjút a juj.hu, ha érdekel benneteket, itt a honlapon is megtaláljátok. Egy divatbemutatón találkoztam a riporterükkel, adott volt tehát a téma: Dzsudzsák gyakori vendég a partikon. A közelmúltban ugyanis két téma miatt szerepeltem állandóan a sajtóban, hova szerződöm a nyáron, és már megint melyik bulin, partin voltam. Örültem, hogy végre utóbbival kapcsolatban is elmondhattam a véleményem, és az eddigi visszajelzések alapján jól tettem.
Korábban már többször beszéltem, írtam róla, hogy Hollandiában számomra csak a labdarúgás létezik, mindent a focinak rendelek alá. Nem bulizok, nem járok szórakozni. Így amikor otthon vagyok, mindent megpróbálok bepótolni. Valahogy úgy tudnám ezt összefoglalni, hogy Hollandiában dolgozom, otthon élek. Ha van időm, szívesen mondok igent a meghívásokra, számomra minden otthon töltött nap feltöltődés. Nagyon örülök, hogy sok cég, szórakozóhely hív meg különböző rendezvényekre, a bulvármédia hírnek tartja, hogy hol jelenek meg. Ez szerintem minden fiatalnak jól esik, ki nem szeret szórakozni, pláne ha erre kevés ideje is van?
De arra még büszkébb vagyok, hogy az elmúlt egy évben a legfontosabb nemzetközi sportlapokban, híroldalakon is témát szolgáltatok, és mindezt a játékommal érdemeltem ki. Én így akarok a címlapokra kerülni. Számomra minden ilyen cikk, írás fontosságában felér tíz bulvárhírrel. Ráadásul csattanós válasz azoknak, akik állandóan azzal szekálnak, hogy miért kell itt lennem, oda mennem, jönnek a celebes szöveggel. Őszintén bevallva, három évvel ezelőtt is nagyon szívesen jártam volna divatbemutatókra, jó szórakozóhelyekre, partikra, de senki nem hívott, senkinek nem tűnt fel, ha ott voltam. Én nem változtam, csak a szituáció, ez pedig a labdarúgásnak, a futballpályán elért sikereimnek köszönhető.