Jól bírom a sorozatterhelést
2009.11.12. 23:00 (1168 olvasás)

Rendkívül feszített ez az ősz, gyakorlatilag hónapok óta minden héten két mérkőzést játszom. Nem sok időm marad másra, de nincs miért panaszkodnom. Jól megy a csapatnak a játék, egyre hosszabb a veretlenségi sorozatunk, és úgy gondolom, hogy az én teljesítményemre sem lehet panasz.
Lassan a 30. mérkőzést játszom július vége óta, ami még nemzetközi szinten is kiemelkedően sok. A bajnokságban csak egy fordulót kellett kihagynom, a PSV többi meccséről, valamint a magyar válogatott összecsapásairól nem hiányoztam. Sokan kérdezik, hogyan bírom ezt a tempót? Az igazság az, hogy nagyon jól. Teljesen fitt vagyok, a sorozatterhelés inkább fejben fárasztó, semmint fizikálisan. Egyelőre a teljesítményemben nincs hullámzás, edzőm és a vezetők szerint egyenletesen jól teljesítek. A nyári alapozás megfelelő hátteret biztosít a mindennapi munkához, a csapat remek eredményei pedig mindenkiből a legjobbat hozzák ki.
Vasárnap is remek volt a hangulat, a fölényes hágai győzelem után Fred Rutten még az öltözőben azt mondta, hogy amióta a PSV-nél dolgozik, most a legboldogabb, mert az első félidőben tökéletesen futballoztunk. Az edzőnk kiválóan érzi, hogy mikor kell engedni, mikor kell dicsérni vagy más módon jutalmazni a játékosokat. Mivel ő is látja, hogy nagyon jó erőben vagyok, akárcsak a többiek, nyerjük a meccseket, így nem esik nehezére, hogy lazítson a gyeplőn. Természetesen mindenki profi módon végzi a feladatát, mindenki tudja ilyenkor is, hogy hol a határ, de az a néhány extra szabadnap, amit kapunk, hihetetlenül jól esik. Pláne nekem, aki alig várja, hogy akár néhány órára is hazautazhassak, otthon legyek a szüleimmel, barátaimmal.
Ezért egy kicsit csalódottan vettem tudomásul, hogy a Belgium elleni mérkőzésre nem otthon, hanem Gentben készülünk a válogatottal. Mivel azonban ez barátságos összecsapás, így valóban célszerűbb volt itt találkozni, semmint hazautazni, majd visszajönni Belgiumba. Nem tudnám megtippelni, hogy milyen meccs lesz, a belgáknál is vannak hiányzók, új szövetségi kapitány kezdett el dolgozni a csapattal, talán mi most szervezettebbek vagyunk. Jó lenne minél többet játszani a meccsen, újabb győzelemmel zárni a válogatottal az évet.
A PSV-vel még két nemzetközi kupamérkőzést játszunk idén, legutóbb Koppenhágában végre megszületett a nemzetközi porondon is az első Dzsudzsák-gól. Korábban sokan dörgöltétek az orrom alá, hogy meddig kell még várni rá. Kár, hogy nem nyertünk, mert akkor már most továbbjutottunk volna az Európa Ligában, a hátralévő két mérkőzésen edzőnk pihentethetett volna néhány játékost.
Nem mehetek el szó nélkül a Prima Junior díj mellett. Most sorolhatnám a jelzőket, hogy ez ilyen megtiszteltetés, meg olyan elismerés, de amit érzek, az leírhatatlan. Boldog vagyok, hogy olimpiákon, világ- és Európa-bajnokságokon bizonyított sportolók mellett végre mi, labdarúgók is kiérdemeltük ezt a megbecsülést. Igaz, hogy a futballisták mindig reflektorfényben szerepelnek, élnek, de a magyar futball hosszú sikertelensége miatt rendkívüli dolog, hogy a teljesítményünket ilyen formában is elismerik. Sajnos nem tudtam személyesen ott lenni a gálaesten, így a díjat a szüleim vették át. A barátaim, Ferenczi Pisti, Vörösbaranyi Józsi elmondása szerint az arcukra volt írva minden: meghatódottság, öröm, büszkeség. Ezúton is köszönöm nekik, hogy átvették, köszönöm nekik, hogy megkaptam.