Kijózanító, de attól még fájdalmas a vereség
2009.08.16. 11:50 (983 olvasás)

A magyar–román meccs miatt többszörösen is rosszul érzem magam. Egy futballista életében sok olyan meccs van, amikor nem megy annyira a játék, de a csapat nyer, így minden más megvilágításba kerül. Sokszor előfordul, hogy személy szerint jól focizol, elégedett is lehetnél magaddal, de a vereség miatt mindez semmit nem ér. Aztán vannak azok a meccsek, mint amilyen – sajnos – a románok elleni is volt, ahol úgy érzed, hogy sokkal többet is tehettél volna a sikerért, a csapat sem nyújtotta azt, amit tud, ráadásul vereség lett a vége. Egy kijózanító vereség.

Több helyen megjelent nyilatkozatom a mérkőzés után, nagyon kikivánkozott belőlem, amit elmondtam. Nagyon csalódott voltam, sokkal többet vártam ettől a meccstől. Az, hogy csak egy félidőt játszottam, megbeszélt dolog volt a szövetségi kapitánnyal. Az összetartáson elvégzett fizikai teszten is látszott, hogy két héten belül négy meccset játszottam, sokat utaztam, ráadásul az Ajax következik a bajnokságban, így előzetesen magam is egyetértettem a döntéssel. Úgy gondolom, hogy nem is kezdődött rosszul a meccs, volt négy-öt jó beadásom, de hamar kiderült, hogy többen még nincsenek játékban. Sokat hibáztunk, sima passzokat rontottunk, amik nem férnek bele ilyen szinten. Ha vezettünk volna 1-0-ra, vagy jobban ment volna a csapatnak, akkor nyilván nem zavart volna annyira, de így nagyon rossz érzés volt, hogy nem jöhettem ki a második félidőre. Dühítő, amikor benned van a bizonyítási vágy, szeretnél tenni a sikerért, de már nem tudsz. Marian Cozma emléke és a rengeteg szurkoló miatt is hoznunk kellett volna a döntetlent, de nem tudtunk felpörögni, nem haraptunk úgy, mint a korábbi meccseken. Persze akár jó is lehet egy ilyen kijózanító vereség, kiderülnek a hibák, amiknek javítására még van lehetőség a svéd és a portugál meccs előtt. De már most garantálhatom, hogy a két vb-selejtezőre mindenki nagyon felszívja magát.
A PSV-nél csütörtök este volt találkozó, de akadtak csapattársaim, akik csak pénteken jöttek meg. A mexikóiak (Salcidóval) otthon játszottak vb-selejtezőt, Lazovics Dél-Afrikában járt, még szerencse, hogy a holland válogatott hazai pályán játszott. Az Ajax elleni meccsek óriási rangadók, nem csak Hollandiában, hanem egész Európában így kezelik. Tegnap két taktikai értekezlet volt, Rutten egyénileg is átbeszélte mindenkivel a feladatát. Remélem, hogy mindenki fitt lesz a meccsen, kár, hogy Engelaar nem tud játszani. Muszáj győznünk, más eredményt nem tudok, nem is akarok elképzelni.
Mondták, hogy a PSV emberemlékezet óta nem kezdte úgy a bajnokságot, hogy az első három meccséből egyet sem nyert meg. Nem szeretem a statisztikákat, pláne azokat, amelyek nem kedvezőek :) Inkább az jut az eszembe, hogy az Ajax ellen mindig jól ment a játék, az áprilisi 6-2-t pedig örökké emlegetni fogják Eindhovenben.
Nincs megállás, kedden már utazunk Izraelbe az Európa Liga-mérkőzésre, felcseréltük a pályaválasztói jogot, így idegenben kezdünk a Bnei Yehudával, majd vasárnap jön a NAC Breda Fehér Csabival. De ha ránézek a naptárra a hónap utolsó napjánál (ekkor utazom haza a vb-selejtezőkre), akkor már most feláll a szőr a karomon: eddigi pályafutásom egyik legfontosabb időszaka következik.