Kínszenvedés a lelátó
2009.10.23. 16:24 (1191 olvasás)

Kezdjük az egyik legfontosabb eseménnyel, a Loki csodálatos BL-mérkőzésével. Mivel az új lakásomban még mindig nincsen kábeltévé, így Lazovicshoz mentem át, hogy nézzük a meccset. Dankónál persze a nap mindegyik összecsapását láthattam volna, egyedül a DVSC–Fiorentinát nem adták a fogható csatornák, maradt a gólösszefoglaló és az internet.

2009. október 22. – A Loki szép gólokat szerzett, remekül játszott, viszont nagyon bosszantó, hogy három találata ellenére is kikapott. Az ilyen meccseken felértékelődik minden apró hiba, amelyek egy jobb képességű, gyorsabb futballt játszó csapat ellen bizony sűrűn előfordulnak. A Fiorentina nagyon jó gárda, nem véletlenül győzte le a Liverpoolt is, így a szoros vereségre büszkék lehetnek a srácok. Többükkel beszéltem is telefonon, de a meccs a PSV öltözőjében is téma volt másnap, a csapattársaim is elismerően beszéltek a Debrecen teljesítményéről.
Csakis hasonló lehet az ember véleménye az U20-as válogatottról, az egyiptomi világbajnokságról. A csapat megérdemelte volna a döntőt, hihetetlen teljesítményt nyújtott a tornán. Mivel korban is közel áll hozzám ez a garnitúra, így a saját pályafutásom, tapasztalataim alapján tudom, hogy ilyen fiatalon mentálisan, fizikálisan mekkora igénybevétel ez a sorozatterhelés. Ilyen rövid időn belül feldolgozni a sikert, megemészteni a kudarcot, kezelni a kisebb-nagyobb sérüléseket, fenntartani a küzdőszellemet, mind az edzőknek, mind a játékosoknak óriási feladat. A csapat két egymást követő mérkőzésen is 120 perces küzdelemre kényszerült, néhányan kis túlzással most a torna alatt többet játszottak, mint előtte egy szezonban.
Sokan mondják, hogy talán majd ez a generáció sikeresebb lehet, mint a korábbiak, néhányuk rövidesen a nagyválogatottban is bemutatkozhat. Hogy mit hoz a jövő, nem tudni, a magam részéről csak azt üzenem nekik, hogy most kell nagyon odafigyelniük a pályafutásukra. Sokukat csábítják külföldre, hallani spanyol, olasz, holland érdeklődésről, ilyenkor kell józanul mérlegelni, mindenképpen távlatokban gondolkodni, karriert építeni. Józsival (Vörösbaranyi József, Balázs menedzsere – a szerk.) mi is sokat beszélgettünk erről, alapszabály, hogy nem lehet a játékost hitegetni, reálisan kell látni a lehetőségeket.
Nyilván sokan kíváncsiak vagytok a véleményemre Gera Zoltán esetével kapcsolatban is, de nem mennék el a válogatott koppenhágai mérkőzése mellett amúgy sem. Nagyon boldog voltam a győzelem után, sokat jelentett mindenkinek ez a meccs, emelt fővel fejezhettük be a vb-selejtezőket. Gera döntése mindenkit meglepett, de mint az eredmény is mutatja, szerencsére a csapat nem omlott össze a történtek után. A konkrét előzmények a csapat, illetve Zoli és Erwin Koeman belügye, így erről nem írnék. Azt gondolom, hogy minden hasonló eset a játékos és az edző kapcsolatán múlik. A PSV-nél is nagyon szigorú házirend rögzít mindent, pénzbüntetéssel szankcionálják, ha valaki megszegi azt. A késések, a meg nem engedett időben történő telefonálás szerintem csak koncentráció kérdése, a magam részéről az életben is cikinek tartom ezt, Eindhovenben nem is büntettek meg még soha.
Mivel eltiltásom miatt nem játszhattam a Heerenveen elleni bajnokin, így később kellett visszamennem Eindhovenbe, kaptam egy kis plusz szabadságot Fred Ruttentől. A fiúk szerencsére hozták a kötelezőt, megint elég sok helyzetet hagyott ki a csapat, de hátul nem volt megingás. Folytatódott a remek sorozatunk. Kínszenvedés volt a lelátóról nézni a meccset, nem sokat hagytam ki, amióta Hollandiában focizom, de nem is szeretnék többet. Tehetetlennek érzed magad, néha legszívesebben beindulnál egy átadásra, ülve is lövésre lendül a lábad, közben pedig csak szurkolni tudsz a csapatnak. Ilyenkor megtapasztalod, hogy mit érezhet az a társad, aki heteken, hónapokon keresztül nem léphet pályára. Amikor végiggürizel minden edzést, beleadsz apait-anyait, aztán a hétvégén jön a kispad, rosszabb esetben a lelátó. Edző legyen a talpán, aki ezt el tudja fogadtatni a futballistáival. Ruttennek ez sikerült, megtalálta a közös hangot mindenkivel, valamennyi játékos tudja, hogy előbb-utóbb megkapja az esélyt, a lehetőséget, onnantól kezdve pedig csak rajta múlik az érvényesülés.
Szerencsére ma este az FC Köbenhavn elleni Európa Liga-mérkőzésen már játszhatok, alig várom a kezdést. Utazik meglátogatni a menedzserem, itt lesznek a barátaim közül, Szebeni Pisti és Nacsa Olivér is, jó lenne előttük megszerezni az első nemzetközi kupagólomat.