Már van edző is a családban
2010.02.26. 19:21 (1334 olvasás)

Az elmúlt hetekben is sok minden történt velem. Nagy örömömre édesapám az edzői pályára lépett, szülővárosom, Nyírlugos szakvezetője lett. Hajrá! Sorsoltak a 2012-es Eb-selejtezőkre, ahol Hollandia és Svédország is ellenfelünk lesz. Továbbra is nagy a harc a holland bajnoki címért, jönnek a meccsek sorozatban.

2010. február 23., kedd – Már korábban is felmerült, hogy apunak szerepet kellene vállalnia a fociban otthon, Nyírlugoson. A városban szeretnék új alapokra helyezni a labdarúgást, ráirányítani egy kicsit a figyelmet, amihez természetesen engem is megnyertek. A polgármester felkérte aput, hogy legyen a sportegyesület elnöke, de ő inkább gyakorlatias ember, az edzői munka jobban érdekli. Azt mondták, hogy legyen akkor mindkettő, ami viszont túl sok feladat, így maradt csak a kispad. Rövidesen lesz műfüves pálya is, azaz javulnak a feltételek. Ebben próbálok én is segíteni a magam módján. Kértem a csapattársaimat, hogy akik már éppen cserélnék a cipőjüket, adják nekem, hazaküldöm. Rendeltem egy garnitúra szerelést, labdákat, éppen a napokban lett kész, úgyhogy ez is mehet haza. Örülök, hogy édesapám ennyire lelkes. Már korábban is gondolt erre, elkezdte végezni a szükséges iskolákat, nemrég volt az utolsó vizsgája. Naponta beszélünk telefonon, mindig meséli, hogy mit csináltak éppen edzésen, büszke rá, hogy visszajöttek a nyírlugosi fiatalok. Nagy a lelkesedés a városban és a családban is, édesanyámnak most már a nap 24 órája fociból áll. Ha apu nem tud éppen telefonálni, akkor ő mondja a híreket, eredményeket, tőle tudom, hogy 2-2-et játszottak a DEAC-cal.
Sokan kérdeztétek a véleményem az Eb-sorsolásról. Ha röviden kellene válaszolnom, akkor én örülök a csoportbeosztásnak. Minden válogatottat az eredményeihez, rangjához méltóan kell kezelni, azaz a hollandok és a svédek papíron erősebbek nálunk, de azt gondolom, hogy a spanyolokkal, portugálokkal, olaszokkal szemben kevesebb esélyünk lenne. Biztos vagyok benne, hogy a svédekkel bármikor fel tudjuk venni a harcot, egyik meccsen sem fociztak le minket. Az esélyekről még felesleges beszélni, nagyon messze vannak időben a meccsek. A hollandok sem foglalkoznak vele különösebben, ők természetesen a vébével vannak elfoglalva, egy-két könnyed, magabiztos nyilatkozat, amit lehetett hallani a sorsolásról. De ez így is van rendjén, legyenek csak magabiztosak, aztán érje őket majd meglepetés. Az a fontos, hogy az őszre álljon össze egy jó magyar válogatott, játsszunk minél többet egymással, mindenki minden mérkőzésen hozza tudása legjavát, aztán kiderül, hogy ez mire lesz elég.
Nyírlugos és az Eb-sorsolás után következzen a napi aktualitás. A múlt hét eredményei csalódást okoztak, a kupavereség után következett a bajnoki döntetlen. Hamburgban és a Sparta Rotterdam ellen is felemás teljesítmény nyújtott a csapat, sok helyzetet dolgoztunk ki, de ezeket nem tudtuk kihasználni, ami már mérkőzések óta visszatérő probléma. Az újságok is ezzel foglalkoznak, hogy mi történt a PSV-vel, de ez már benne volt a levegőben. Általában az első félidőben szokott tompa lenni a csapat, szünet után pörög fel, Hamburgban is fordulás után voltunk sokkal jobbak. A Sparta meccset mi rontottuk el, az első félidőben be kellett volna lőni a ziccereket.
Sokan mondják, hogy fáradt a csapat, de én ezzel nem értek egyet, akkor nem tudnánk olyan második 45 percet játszani, mint a HSV ellen. Inkább az a baj, hogy valahogy nem tudjuk kezelni, amikor remekül játszunk egy nagyon jó csapat ellen, aztán néhány nappal később hiába vezetünk egy gyengébb ellen, nem tudjuk 1-0-ra lehozni a meccset. Az 1-1-es döntetlen után bizony komoly füttykoncert mellett vonultunk le a pályáról – a szurkolók reakciója az öltözőben is téma volt. A PSV-tábor az elmúlt években, évtizedekben megszokta a nagyon jó eredményeket, a korábbi sztárok elkényeztették a szurkolókat. Ha az első félidőben nem szerzünk vezetést, akkor már jön a fütty. A nézők minden meccsen két-három gólt szeretnének látni, ami a pénzükért cserébe jogos elvárás részükről, de mi is emberekből vagyunk, komolyabb összecsapások után, ahol 90 percet darálunk, becsúszik egy-egy gyengébb teljesítmény.
Sokan írjátok e-mailben és a honlapon is, hogy véleményetek szerint kevés labdát kapok a csapattársaktól, sőt sokak szerint egyesek nem is passzolnak nekem. Nyugodjatok meg, szó sincs semmi ilyesmiről. Aranyosak vagytok, de egy kicsit biztosan elfogultak is velem szemben. Aki valaha is focizott az tudja, hogy mindenki szeretne minden akcióban, gólban benne lenni, így néha engem, néha másokat is elkap a hév. A csapaton belül azonban érzi az ember a bizalmat, tudom, hogy ha olyan a szituáció, akkor úgyis passzolnak a társak, ők is tudják, hogy megjátszom a labdákat, adom a gólpasszokat, nem önzözöm el a lehetőségeket. Arról se feledkezzetek el, hogy a PSV sztárcsapat, minden meccsen többtucatnyi menedzser, megfigyelő van itt, így értelemszerűen mindenki meg akarja mutatni, hogy mit tud. Egyszóval, ne aggódjatok, de köszönöm, hogy így figyeltek rám, szurkoltok nekem.