Négy keréken
2010.02.05. 17:33 (2258 olvasás)

Mielőtt belevágunk a heti két mérkőzésből álló erőltetett menetbe, amely gyakorlatilag az egész tavaszra jellemző lesz, két olyan dologról írok, amelynek kevés köze van a focihoz. Viszont nagyon sokan kérdeztetek róla, így gondoltam most téma lehet.

Már Spanyolországban voltunk az edzőtáborban, amikor csapattársam, Jonathan Reis megérkezett Brazíliából. Nem is Hollandiába repült, egyenesen Valenciába jött, hiszen már három vagy négynapos késésben volt. Rögtön látszott, hogy nincs jó fizikai és lelkiállapotban, sőt, nem kellett hozzá nagy szakértelem, hogy tudjuk, mi a problémája. Látszott a tekintetén, a szemén, hogy drogot használt. A vezetők rögtön leültek vele beszélni, majd Eindhovenbe küldték orvosi vizsgálatra.
A klub nagyon méltányos javaslatot tett, azonnali elvonókúrára kötelezték, amelynek minden költségét a PSV állta volna. Reis azonban nemet mondott, ő tudja, hogy milyen megfontolásból. Ezek után nem volt meglepő, hogy azonnali hatállyal felbontották a szerződését. Az igazság az, hogy Jonathan bármennyire is tehetséges játékos, nagyon problémás ember. Korábban is sok gond volt vele, Fred Rutten viszont lehetőséget adott neki, bízott benne. A csapat meghatározó tagjai, Simons, Ooijer és Afellay átbeszélték a történteket, tájékoztattak minket is a döntésről, majd mindenki túllépett a dolgon, hiszen az élet nem áll.
Sok e-mailt kapok, amiben arról faggattok, hogy milyen autóm van, mivel közlekedem? Ezzel kapcsolatban most megpróbálok mindenre válaszolni, és a jövőben is így teszek majd, ha egy témakörben kapok több kérdést. Tehát, 17 évesen szereztem meg a jogosítványt, őszintén bevallom, hogy a KRESZ csak harmadik nekifutásra sikerült. A gyakorlattal nem volt sok gondom, gyerekként ugyanis annyit autóztunk a Nyírlugos–Debrecen–Nyírlugos útvonalon, hogy szinte fejből ment a vezetés. Apu rengeteget fuvarozott ide-oda, így nem kis örömet okozott, amikor először vezethettem a család Opel Vectráját.
Mindig is szerettem vezetni, érdekeltek az autók, tetszettek a jó kocsik. Nagyon boldog voltam, amikor Debrecenben végre saját autóm lett, egy Suzuki Swift. Rendesen nyüstöltem, nagyon sokat mentem vele, sajnos 2006-ban emlékezetes balesetemkor is. Éppen szüleimhez indultam Nyírlugosra, amikor Aradványpusztánál belerohantam egy mikrobuszba. Mentőhelikopter, agyrázkódás, törések, kórház – nem kívánom senkinek. Több mint egy hónapot kellett kihagynom, azóta is örök tanulságul szolgál. A kocsi totálkárosra tört, így utána egy ideig megint fuvaroztak. A következő autóm már egy jóval nagyobb, biztonságosabb volt, egy 320-as BMW.
A baleset, plusz az évek múlása azért megváltoztatta a stílusom, azóta jóval nyugodtabban vezetek. Főleg Hollandiában, hiszen ott nagyon ráérősen közlekedem, mindenre van időm. Nem is kell sokat autóznom, hiszen elgurulok az edzésre, néha meglátogatom Juhász Rolit Brüsszelben, ennyi. Ha hosszabb szabadságot kapok, akkor kocsival jövök haza, de annyi mindent szeretnék elintézni, annyi mindenkivel találkozni, hogy egy őrült rohanás az egész. Bevallom, ilyenkor jóval gyorsabban vezetek, régebben mindenkit ledudáltam az útról, ha lassan ment előttem, de próbálok erről is leszokni.
A PSV-nek a Volkswagennel van szerződése, a játékosoknak ebből a típusból ajánlanak fel kedvezményes vásárlási lehetőséget, de nem sokan élnek vele. Tisztességesen megfizetnek minket, így mindenki kedve, stílusa, saját szempontjai szerint választ, sokaknak három-négy autójuk is van. Nekem a vásárláskor a megbízhatóság és a biztonság volt fontos szempont, de mivel szeretem a gyors, erős autókat, így lassan egy éve egy M6-os BMW-t használok. Maximálisan elégedett vagyok a kocsival, nagyon jó választás volt.