Real Madrid, Aranylabda, szülinapi bulik
2009.12.13. 12:09 (3572 olvasás)

Gondolom, csalódást okozna, ha nem a Marca hírével kezdeném a blogot. Nem is tehetném, hiszen az elmúlt egy hétben mindenki erről kérdezett, mindenhol ez volt a téma.

2009. december 11. (péntek) – Nem szoktam felülni a különböző híreszteléseknek, átigazolási pletykáknak, nem is foglalkozom velük különösebben, ám azért mindenki tudja, hogy melyik az a hír, amelynek van valóságalapja, és melyek azok, amelyek csak az újságírók képzeletének szüleményei. Amikor tudomást szereztem a Marca cikkéről, Józsival, a menedzseremmel egyetértettünk abban, hogy ez jóval több lehet, mint spekuláció. Egyfelől a madridi lap nagyon jó kapcsolatot ápol a klubbal, másrészt Spanyolországban nem lehet álhírekkel becsapni a 10 millió Real-szurkolót.
Természetesen nagyon örülök, a hasonló hírek mind megerősítik bennem, hogy pillanatnyilag megfelelő helyen vagyok, jól alakul a karrierem, és igenis, van értelme, realitása komoly célok kitűzésének. A nyár elején azt nyilatkoztam az origónak, hogy a Real Madrid az álmom. Nem azért mondtam, hogy röhögjenek rajtam, hanem mert azt gondolom, álmok, célok nélkül nem lehet élni. Nagyon jólesett, hogy a nyilatkozatot követően a szurkolóktól nem azt kaptam vissza, hogy milyen nagyképű duma ez, milyen beképzelt lett a Dzsudzsák, hanem azt, hogy vállalja a céljait, és milyen jó lenne, ha sikerülne is, drukkoljunk neki.
Ezt az elmúlt szezon végén nyilatkoztam, az elmúlt fél évben pedig egyértelműen közelebb jutottam minden álmomhoz: a csapatom meccset sem veszített, nekem nagyon jól megy a foci, jönnek a gólok, automatikusan a gólpasszok, a különböző szavazásokon elismernek, megválasztottak a hónap játékosának, a goal.com szerint voltam a világ legjobbja az egyik héten, összekötötték már a jövőm az Arsenallal is, most pedig a Real Madriddal.
Persze, ha mindennap csak a Realon agyalnék, akkor nem tudnék 100 százalékosan a PSV-re koncentrálni, és ez nyilván a teljesítményem rovására menne. Így nem foglalkozom a dologgal, csak a PSV-re figyelek, jönnek a meccsek, ezeken kell újra és újra bizonyítanom. Természetesen a társak sem hagyták szó nélkül a hírt, még a közös ebédeknél is ez volt a téma, ment a zrika. Az én asztalomnál Timmy Simons a hangadó, ő már csak spanyolul volt hajlandó megszólalni.
Persze a hangulat egészen kiváló a PSV-nél, a napokban egyik buli követte a másikat. Először Lazovics párjának, majd a kislányának volt a szülinapja. Danko nagyon megadta a módját, az egyik hotelben volt az ünnepség, a zenekart pedig Szerbiából hozatta. Kedden záróvacsorán vett részt a csapat, nem kis meglepetést okoztak a vezetők, hiszen egy főzőiskolába vittek minket. Fogásonként csoportokra osztották a keretet, némi segítséggel nekünk kellett megfőznünk a vacsorát. Én desszertes lettem, csokis muffin volt a tervünk… Nagyon jól éreztük magunkat, módjával lehetett alkoholt is inni, éjfélig tartott buli, nagy táncolással, énekléssel. Persze mindez nem mehet a munka rovására, így a héten is volt egy fizikai teszt, súlyméréssel.
Itt van most Eindhovenben a menedzserem, ma elmentünk Maastrichtba egy kicsit vásárolgatni, hiszen mindjárt jön a karácsony. Este átautózunk Amszterdamba, megnézzük Babos Gabiéket az Ajax ellen, jó lenne, ha a Nijmegen pontot rabolna. Holnap nehéz feladat vár ránk, az AZ Alkmaar elleni meccs nagyon fontos lesz, talán a legfontosabb a hónapban. Egyértelműen mi vagyunk az esélyesek, talán megkönnyíti a dolgunkat, hogy ők a héten BL-meccset is játszottak, vannak sérültjeik, Dembélé sem léphet pályára. Kötelező a győzelem, hiszen a Twente egyszerűen nem tud hibázni.
Jövő héten nekünk is lesz még kupameccsünk, Kolozsvárra utazik a csapat. Azt még nem tudom, hogy milyen kerettel, hiszen korábban Rutten is mondta, hogy jó lenne mihamarabb kivívni a továbbjutást, mert akkor lehet néhány játékost pihentetni. Sajnos még december 23-án is vár ránk egy feladat, éppen a születésnapomon. Heerenveenben játszunk a Holland Kupában, esti meccs lesz, ráadásul Heerenveen van legmesszebb Eindhoventől, így csak hajnalban érünk vissza, aznap szenteste. Rohanok haza, még szerencse, hogy van repülő!
A holland és a nemzetközi elismerések után meglepetésként ért a magyar Aranylabda-szavazás. Nem is a végeredmény (ha valaki nem tudná, Juhász Roland mögött második lettem), hiszen Roli megérdemli az elsőséget, nagyon jó barátom, így azt kívánom neki, hogy nyerjen még éveken keresztül. Furcsa, hogy amíg a szavazók fele engem jelölt az első helyre, néhány újságíró még csak az ötödik helyre sem tartott méltónak.
Ez utóbbi az, ami alaposan felbosszantott. Nagyon komolyan veszem a focit, mindig megpróbálom a legjobbat nyújtani, amennyire csak erőmből, tudásomból futja. Ez a pályán kívül is így van, a szurkolók szeretnek, elismernek, remek a kapcsolatom az edzőkkel, vezetőkkel, a média képviselőivel. Úgy gondolom, hogy a labdarúgás valamennyi szereplőjétől, a játékosoktól kezdve a vezetőkön át a szurkolókig, újságírókig, ez a mentalitás mindenhol elvárható, sőt kötelező. Mindenki vegye komolyan a másikat, figyeljünk oda egymás munkájára, becsüljük azt meg.
2009 pályafutásom legjobb éve volt. Meghatározó játékos lettem egy világszerte magasan jegyzett csapatban. Hétről-hétre a legjobbak közé sorolnak Európa hatodik-hetedik legerősebb bajnokságában, ahol idén alig hagytam ki mérkőzést, lőttem 16 gólt, adtam legalább ugyanannyi gólpasszt. A válogatottal sajnos nem sikerült a nagy álom, a vb-részvétel, de a visszajelzések alapján ez nem rajtam múlt.
Úgy tűnik, hogy mindez még mindig kevés ahhoz, hogy mindenki az öt legjobb magyar labdarúgó közé soroljon. Nincs más hátra, 2010-ben megpróbálok még jobban futballozni.