Remélem az ősz is olyan szuper lesz, mint amilyen a nyár volt
2010.07.20. 19:59 (1004 olvasás)

Két hét múlva kezdődik a bajnokság, a felkészülés közepén vagyunk, lassan már csak emlék lesz a nyári szabadság. Lassan visszatér minden a megszokott kerékvágásba, de előtte még nézzük, mi történt velem az elmúlt három hónapban.

Május elején, a bajnoki szezon lezárásaként egy rövid brazil túrán jártunk a PSV-vel. Játszottunk két meccset (mindkettő döntetlen lett, elképesztő játékvezetői ítéletekkel), edzettünk is, de az egész inkább egy jó nyaralásnak számított. Érdekesek voltak a városok, az időjárást viszont nehéz volt megszokni: 35 fok, óriási páratartalom, mintha végig egy nagy szaunában lettünk volna.
Szerencsére utána már egyenesen jöhettem haza, volt két hét szünet a válogatott meccsekig. Próbáltam eleget tenni minden meghívásnak, de megint csak kiderült, hogy nagyon kevés az az idő, amit itthon tölthetek. Szurkoltam a Lokinak a bajnokság végén és a Magyar Kupa-döntőjén is, örültem, hogy sikerült a srácoknak megnyerni mindent. Természetesen nem lehetett lazítani a válogatott miatt, így kapóra jött, hogy amíg lent voltam, addig Debrecenben edzhettem. A Németország és a Hollandia elleni mérkőzések nem úgy sikerültek, ahogy vártuk, mindkét találkozón súlyos vereséget szenvedtünk. Csalódottságomat a hollandoknak lőtt gólom sem csökkentette, pedig nagyon sokan gratuláltak utána, örökké emlékezetes találat marad. Sokféle vélemény elhangzott a két meccs után arról, hogy kellettek-e ezek a találkozók ilyen erős ellenfelekkel szemben. A világbajnokság utána megmutatta, hogy kikkel játszottunk: mi a szezon végén, leeresztve, ők pedig éppen csúcsra járatva futballoztak Dél-Afrika előtt. Ekkora különbséget jelentett.
Szintén sok gól született a nyírlugosi gálameccsen – de ezt senki sem bánta. Életem egyik legszebb napja volt az a júniusi, szülővárosomban, családom, barátaim körében játszani egy jótékonysági mérkőzésen, ott, ahol felnőttem, ahonnan indultam – és az egész nap rólam szólt. Valóban megható volt, remélem, mindenkinek megadatik valami hasonló, az életében legalább egyszer. Június végén még egy hetet a debreceni Hotel Divinusban töltöttem, szuper volt a hely, lesték minden kívánságom, köszönöm mindenkinek. Sikerült tökéletesen kipihennem magam, feltöltődtem, igazi nyaralás volt.
Eindhovenbe visszaérkezve még túl kellett élnem a világbajnokság végét, ami nem volt egyszerű feladat, a hollandok meccsei után óriási ünneplések mentek az ablakom alatt. Elkezdődtek az edzések, a szokásos ritmus szerint, az eleje mindig nehezebb, de utána felveszi az ember a tempót, nekem legalábbis sohasem okozott gondot, hogy jön a komolyabb munka. Több edzőmeccset játszottunk már, először a korábbi évekhez hasonlóan kisebb, amatőr csapatok ellen, sok-sok gólzáporos győzelemmel, rengeteg cserével. Jöttek új játékosok (pl. Hutchinson, Lens), szóval megint van mivel sakkoznia Fred Ruttennek, remélem erős csapatunk lesz, jól összeállunk a szezon kezdetére. A Den Bosch elleni meccs után lezárult a felkészülés első szakasza, kaptunk ismét néhány nap szabadságot. Rohantam haza, irány a Balaton, utónyaralásnak csúcsszuper volt, Siófokot nagyon kedvelem.
Szombaton volt a szezonnyitó nap, ezt mindig nagyon komolyan veszik Eindhovenben, jó ellenfelet hívnak, egész napos program van a szurkolóknak, gyerekeknek, igazi családi szórakozás. Most ráadásul egybeesett az Ipswich Town elleni mérkőzés Timmy Simons búcsújával, volt csapatkapitányunk a német Nürnbergben folytatja pályafutását. Jól ment a csapatnak, kb. 70 százalékban birtokoltuk a labdát, sok helyzetünk is volt, 1-0-ra győztünk. Kijött megnézni a meccset a menedzserem, Józsi is (hiszen Priskin Tamást is ő képviseli), így a mérkőzés után vele és Tomival elmentünk vacsorázni. Szerencsénk volt, mert az angol csapat csak másnap repült vissza. Vasárnap nem volt edzés, így szabad volt az egész napom. Elmentünk a közelben lévő Aquabestbe, ami egy óriási vízipark, mindenféle szórakozási lehetőséggel. Napoztunk, dumáltunk, ebédeltünk, szóval egész nap nem csináltunk semmit.
Hétfőre két edzés volt a penzum, de a délutáni (sprintteszt lett volna a program) technikai okok miatt elmaradt – bizony ilyen is van! A hirtelen jött lehetőséget kihasználva Sztanival (Manolev), Jagossal (Vukovics) és Atibával (Hutchinson) átgurultunk Maastrichtba egy kicsit vásárolni, nézelődni. Maastricht 100 ezer lakosú város a belga határnál, sűrűn megfordulunk ott. Az elkövetkező napokban már nem lesz ilyen laza a program, ma az edzés után indulunk St. Truidenbe (ott légióskodik Ibrahim Sidibé), a helyi csapattal játszunk este, majd holnap irány Nürnberg, négy napig ott folytatjuk a felkészülést. Eindhovenben is tombol a nyár, 33 fok van mindennap, így nagyon fárasztóak az edzések, de jól bírom. Jó erőben érzem magam, fittnek, alig várom, hogy kezdődjön a szezon.