Sok ilyen születésnapot!
2010.01.12. 14:15 (2424 olvasás)

Egy hónap telt el utolsó jelentkezésem óta. Nagyon sok minden történt közben, befejeződött az őszi szezon (két elmaradt mérkőzéssel), véget ért az esztendő, 11 napot otthon tölthettem. Karácsony, születésnapi buli, szilveszter – a család és a barátok főszereplésével.

2010. január 8. – Mint emlékeztek, a december 23-i kupamérkőzésünk elmaradt Heerenveenben, így szerencsére hamarabb hazautazhattam az ünnepekre. Akkor éppen nálam volt látogatóban Ferenczi Pisti és Czvitkovics Peti is, így együtt jöttünk haza autóval. A karácsony nagyon jól telt, Nyírlugoson családi körben töltöttem, szüleimmel, testvéremmel, nagymamámmal. Elég kevés időt tudok otthon tölteni, így próbáltam mindenkivel találkozni, rokonokkal, barátokkal. Mivel azonban az ünnepek alatt mindenki jön-megy, így sajnos nem sikerült a névsor végére jutnom – akivel nem futottam össze, azoktól ezúton elnézést kérek.
Tizenegy napot töltöttem Magyarországon, nem sok üresjárat volt benne. Debrecen–Budapest–Győr útvonalon többször is végigautóztam az országot, igyekeztem minden meghívásnak eleget tenni, de ez sokszor még egy ilyen kis országban is lehetetlen vállalkozás, pláne, ha télen naponta 300 kilométert kell vezetned valamiért.
December 27-én rendeztem egy nagyon jól sikerült bulit a Boxutcában. Ez volt az első születésnapi partim, már nagyon régóta szerettem volna a barátaimmal ünnepelni, de az év végén, karácsony, szilveszter miatt eddig nem tudtam rá sort keríteni. Ideges is voltam, hogy minden jól sikerüljön, de nem kellett sokáig aggódnom, fantasztikus este kerekedett. Boldog voltam, hogy ilyen sok barátom, ismerősöm eljött, ott volt a családom is, mindenki remekül érezte magát. Józsiéktól egy névre dedikált Cristiano Ronaldo-mezt kaptam (honfitársa, Figo dressze mellé kerül majd a lakásom falán), finomak és látványosak voltak a meglepetéstorták, minden klappolt. Rakonczai Imi zenélt, hajnali négyig táncoltunk, énekeltünk, utána napokig alig volt hangom.
Csodálatosan telt ez szűk két hét, ismét feltöltődtem. Megint éreztem, hogy mennyivel jobb otthon. Hollandiában számomra minden a labdarúgásról szól, amit imádok, minden alárendelek neki, de éppen emiatt nem tudok kikapcsolódni, feloldódni. Otthon minden más, én is. Maximálisan sikerült kipihennem magam, de az utolsó napokban már nagyon hiányzott a foci, a csapat, így nem is baj, hogy január 4-én már edzés volt.
Eindhovenbe érkezve jó volt találkozni a srácokkal, mindenki elégedetten, boldogan érkezett vissza a szabadságról. Másnap már utaztunk is Spanyolországba, Valencia mellett edzőtáborozunk. Természetesen a holland sajtóban is téma az irántam való érdeklődés, otthon is sokat írnak a Paris Saint-Germainről, a Wolfsburgról. A minap az egyik legnagyobb holland lapnak, a De Telegraafnak is nyilatkoznom kellett. Természetesen szívesen válaszolok minden megkeresésre, de néha már nem bánnám, ha ismét a meccsekről kellene beszélnem, góljaimról, a PSV győzelméről, nem pedig átigazolási pletykákról. Amikor megérkeztünk Spanyolországba, csodálatos idő fogadott minket, sütött a nap. A Levante elleni meccsre azonban nagyot fordult az időjárás, iszonyatosan erős szél fújt. A cserék a hotelből, ablakon keresztül nézték a mérkőzést, ami példátlan volt az életemben. Olyan viharos széllökések voltak, hogy egyszer a kapusunk kirúgása után az ellenfél rúghatott szögletet! Napi két edzéssel készülünk, hétfőn utazunk haza. Közben kialakult a januári program is, nem fogunk unatkozni, mert rögtön pótoljuk a decemberben elmaradt bajnoki és kupamérkőzést, így hat nap alatt három meccset játszunk.